Az alábbiakban olvashatjátok gyakorlati naplómat, amelyet a kötelező kéthetes nyári gyakorlatomról adtam le a gödöllői Szent István Egyetem vadgazda mérnök szakos hallgatójaként. A naplót néhány elütési hibától eltekintve, változtatások nélkül jelentetem meg itt a blogon. A leadás határideje előtt öt perccel adtam le a szöveget, ez talán magyarázatként szolgálhat az egész iromány fogalmazásmódjára, de ebbe nem javítok bele.
Orosztonyban, a megérkezésem napján, augusztus 6-án délután körbevezettek engem és önkéntes társamat a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány telephelyén. Megnéztem a három röpdét, elmagyarázták, hogy mit esznek a madarak, hogyan kell megetetni őket, körbevezettek a tanösvényen.
Augusztus 7-én el is kezdődhetett a gyakorlat, volt egy gyöngybagoly fióka, akit naponta háromszor kellett etetni, egy etetés alkalmával egy-két napos csibét evett meg. Volt egy kuvik fióka is, aki már önállóbb volt, így neki csak szét kellett szedni a táplálékát kis falatokra. Mellettük még három füstifecske fiókát is neveltem, velük lárvákat, rovarokat, főtt tojást kellett megetetnem. Este került sor a többi madár etetésére is. Körülbelül tíz gyöngybagolynak helyeztem ki a röpdébe az ételüket, amely nagyjából 20 elhullott naposcsibét jelentett. A három macskabagoly fejenként kapott 2-3 csirkét, akár az erdei fülesbaglyok. A fecskéknek remek étvágyuk volt, őket félóránként lehetett táplálni. Ezen a napon más feladatom nem volt.
Augusztus 8-án elvégeztem az előző nap mintájára az etetést, majd délután röpde takarítása volt soron. A hullatékot és a sok bagolyköpetet kiszedtük a baglyok nappali nyugvóhelyeikről, ládáikból, s új oszlopokat is kaptak.
Augusztus 9-én befejeztük a másik röpdének takarítását, ahol a macskabaglyok voltak, s emellett friss festést is kaptak a röpde tartóoszlopai. Az etetést ugyancsak én végeztem a szokásos módon.
Augusztus 10-én a VidÉkességeink tanösvényt tettük rendbe: kialakítottunk egy járhatóbb, tőzeges útvonalat. Megtisztítottuk az állomásokon lévő táblákat, gondoztuk a telep növényeit.
Augusztus 11-én D típusú odúkat készítettünk, majd le is festettük őket, hogy másnapra megszáradjanak és ki is lehessen helyezni azokat épületekre, illetve fákra. A szokásos etetést elvégeztem, az állatok rendben fejlődtek.
Augusztus 12-én ellátogattunk egy harangtoronyhoz Zala megyében, leellenőriztük, hogy költenek-e ott baglyok, erre utaló nyomokat azonban nem találtunk. Kihelyeztünk egy tanya magas fájára egy odút, valamint egy épület oldalára is.
Augusztus 13-án értesültünk arról, hogy Fenékpusztára kell menni segíteni, ugyanis elfogytak az önkéntesek és ilyenkor egymás támogatását kérik az amúgy is közel álló települések vezetői. Így a madarak etetésén kívül maradt időben összepakoltunk önkéntes társaimmal és felkészültünk a másnapi indulásra.
Augusztus 14-én érkeztünk délután a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomásra. Az időjárásra való tekintettel nem történt sok minden, a madarak nem repültek be a gyűrűző hálóba.
Augusztus 15-én újra kisütött a nap, így lehetett folytatni a madárgyűrűzést, kihúzhattuk a hálót. A háló egyébként a nádasban volt kifeszítve egy keskeny ösvényen, amelynek mindkét oldaláról lehetett számítani a madarak érkezésére. A háló körülbelül három méter magas volt, s keresztben több zseb futott rajta, amibe a madarak beleestek, ha a hálónak repültek. Ezen a napon meg is tanultam, hogyan kell kiszedni az állatokat a hálóból úgy, hogy ne essen bajuk. A gyűrűzésnél is segítettem: felírtam a meggyűrűzött madarak adatait a különféle gyűrűzési füzetekbe. A következő adatokat mérték a madarakon: kor, zsír, izom, vedlés, szárnyméret, a harmadik evező mérete, súly, valamint azt is, hogy északról vagy délről érkeztek-e a hálóba, illetve annak mely részén.
Augusztus 15-én érkezett egy fehér gólya a kórházi részlegbe, akinek sérült volt a szeme és erősen gyulladt, amitől nem látott, s valószínűleg ez is eredményezte rossz kondícióját. A fiatal gólyát egy gyors vizsgálat és ektoparziták elleni kezelés után bevittük a röpdébe, ahol még három fehér gólya, illetve három bagoly (macskabagoly, erdei fülesbagoly, réti fülesbagoly) lakott. A szemét kamillateás borogatással kezeltük.
Augusztus 16-án rám bízták a sérült, gondozásban lévő állatok etetését. A gyakorlat végére összességében három karvalyt, két vörös vércsét, egy vetési varjút, körülbelül tíz fehér gólyát, egy fekete gólyát, egy réti fülesbaglyot, egy erdei fülesbaglyot, két macskabaglyot, két darázsölyvet, egy barna rétihéját, két héját, négy kuvikot és tíz-tizenöt egerészölyvet gondoztam, etettem.
A gólyák két különböző részlegen voltak elhelyezve: az etetésre szorulók, mindennapos gondozást igénylők egy röpdében laktak a már említett baglyokkal. A megerősödött, önállósodott madarak pedig egy alacsony kerítéssel elkerített részen voltak, ahová visszajártak enni. A karvalyok közül egy fiatalon került be, a második sérült szárnnyal, amely hamarosan rendbe jött, a harmadik madár pedig szárnytöréssel érkezett. A vörös vércsék – egy fiatal és egy idősebb példány, tollazati különbségük jól megfigyelhető volt – egy vetési varjúval osztották meg röpdéjüket. Mindhárom madárnak sérült volt a szárnya, így ők állandó lakosok voltak. Darázsölyvekből szintén volt egy idősebb és egy fiatal, a köztük lévő különbség is remekül látszott: míg az idős állatnak sárga volt a szeme, fejének színezete pedig világosszürke, a fiatal madár sötétszürke volt, szeme barna. A fiatal darázsölyvet gyakorlatom után szabadon engedték, az idős példány azonban szárnysérülése miatt élete végéig gondozásra szorul.
Augusztus 17-én érkezett egy karvaly, megtalálója szerint áramütést szenvedett. A szárnyán belül volt egy sérülés, amitől pár napig nehezebben ment neki a repülés, de aztán hamar rendbe jött, nem bénult le a szárnya, ahogy az áramütéses eseteknél lenni szokott. Napközben a sok látogató fogadásában is segítettem, így miután megnézték a madárgyűrűzést, körbevezettem több csoportot is a madármentő állomáson. Bemutattam nekik a fajokat, meséltem az egyes egyedek történetéről, valamint néhány érdekességet is megosztottam velük a madarakról. Délután, illetve este még érkezett egy héja és egy egerészölyv is. A héjáról megállapítottam színezete és mérete alapján, hogy egy fiatal tojó lehetett. Őt egy kéményen gubbasztva találták. Legyengült állapotban érkezett, továbbra is gubbasztott, lógatta a fejét. Az egerészölyv szintén rendkívül gyenge volt, ő csak feküdt, lábra nem tudott állni. Sikerült vele megetetnem három naposcsibét, valamint ivott is, aminek köszönhetően legalább a fejét már meg tudta tartani.
Augusztus 18-án reggelre sajnos elpusztult az egerészölyv. Nem volt elég ereje ahhoz, hogy rendbe jöjjön. A héját megpróbáltam megetetni, de nem fogadta el a napos csirkét. A karvaly, akit sebes szárnnyal hoztak be, nem bénult le, úgyhogy valószínűleg nem áramütéstől származhatott a sérülése. Kicsit bénácskán használta a szárnyát, de pár hét és teljesen rendbe jöhet. Ezen a napon újabb látogatóknak mutattam be a ragadozó madarakat és a gólyákat.
A héja estére nagyon legyengült, teljesen elfeküdt a röpdében. Ez alkalommal már sikerült neki adnom enni, meg is itattam, de elég nehézkesen ment. Az előző napi etetés a gyenge egerészölyvvel jobban ment.
Délután érkezett egy fekete gólya, akit egy természetvédelmi őr hozott, mert gyenge volt, amikor találták. Garatférgességre gyanakodtak, amit meg is vizsgáltunk, de szerencsére nem találtunk benne élősködőket, némi véres foltot viszont igen. Szerencsére nem volt nagyon gyenge, ezért rendesen el is takarította a többi fehér gólya vacsorájának maradékát. Más sérülés egyébként nem volt rajta, úgyhogy reményteljes jövő elé nézhet.
Estefelé pedig megérkeztek az első füstifecskék a hálóba, de az igazi csapatok szeptemberre várhatók.
Augusztus 19.: A héja túlélte az éjszakát. A hálóba pedig két különlegesség érkezett: jégmadarak, valamint még több fecske, köztük egy parti fecske is. A fekete gólya továbbra is jól van, élénk, nagy az étvágya. A másik két súlyos sérült gólyát kézből kell etetni továbbra is. A héját szőlőcukros vízzel itattuk, hátha attól összeszedi magát, valamint csirkebelsőséget is adtunk neki ezúttal nagyobb sikerrel. Valamennyire sikerült is erőre kapnia, viszont a bal szeme begyulladt, amitől még inkább aggasztóvá vált a helyzete.
Délután még érkezett egy törött szárnyú tojó karvaly is Hévízről.
Este vihar közeledett, ezért néhány állatot biztonságosabb helyre kellett vinni, a hálót pedig összehúzni, hogy ne sérüljön meg.
Augusztus 20-án a reggeli etetésnél visszakerültek a madarak a röpdéjükbe, miután elment a vihar, illetve a karvaly is bekerült a társaihoz amint lefújtam Insecticide 2000-rel. A másik kettővel ellentétben neki nem ment a repülés a törött szárnya miatt. Egy osztrák hölgyet szintén körbevezettem a repatriáló részlegben, németül és angolul kommunikáltunk. Főként a fekete gólya érdekelte. A gubbasztó héjának a csőrét beköpték a legyek, s hemzsegtek benne a lárvák, nem sokkal később ez okozhatta a vesztét is. Ezen a napon érkezett egy pár hetes zöldike fióka, aki valószínűleg a vihar miatt esett ki a fészekből.
Augusztus 21-én a reggeli etetést elvégeztem, utána összepakoltam, mivel madárgyűrűzésnél már nem kellett segíteni a szeles időjárás miatt. Délután elindultam haza és véget ért a gyakorlatom.
Több fotót a GyBA-nál eltöltött hétről ide kattintva, a fenékpusztai gyakorlatról pedig ezen a linken láthattok.
Ezek a kék cinege fiókák még szüleik gondozására szorulnak
