Nem sokkal később, hogy a fürjek beköltöztek új, kinti helyükre, készítettem róluk egy videót. Sajnos nem nagyon értek a Nikonnal való videózáshoz, így néhol már-már high key lett némelyik felvétel. De azért lehet látni az állatkákat, nagyon kis idióták.
Amikor beraktam őket, a Batár (az egyedüli japán fürj) egyből legurult a létrán, a többiek pedig kíváncsian nyújtogatták a nyakukat lefelé, de nem nagyon mertek lemenni. Nem nagyon bírtam nézni, hogy szerencsétlenkednek, így lesodortam az egyiket, a barna kakast, hátha ettől megbátorodik a többi is. Lent a barna hívogatta a párját, de csak a másik, a vadas színű kakas merészelt lemenni hozzá, akit valamivel később a barna tojó követett. A kis szürke tyúkeszű pedig fent maradt, fürdött, tollászkodott, fészkelődött a szénában. A videó készítésénél a Batárt felpakoltam, hogy ne legyen egyedül a kis hülye törpe, úgyhogy ketten fészkelődtek tovább.
A videón van néhány kedvenc részem, amit ajánlanék megnézni, ha ez a két és fél perc túl hosszúnak és unalmasnak tűnik: a sodródva fészkelődő szürke tojót 0:30-kor, 1:09-től a két barna hülyéskedését, amikor a tojó nem engedi a kakast enni, s elcsipegeti előle az összes lisztkukacot, 1:45-től pedig amikor a barna kakas búbolja a tojót, a vadas kakas meg odakíváncsiskodik, s végül a 2:08-kor a kukorékoló barnát.
Hát, ez ilyen lett, talán lesz még jobb is. Mindenesetre a fürjek élvezik az új helyet, estére két tojást is kaptam tőlük.