A madárszezonon kívül (télen) egy kicsit nagyon újra a rágcsálók felé tekintgetek, kutatgatok, szerzek friss ismereteket ezekről a sokszor nem éppen megbecsült állatokról. Vannak persze olyan tagjai ennek a rendnek, amelyek különlegesek, sok érdeklődőt vonzanak. Az én figyelmemet azonban szinte semmi nem kerüli el, így jelenleg a sokcsecsű egerekkel (Praomys natalensis) igyekszem minél jobban megismerkedni.
Ezt az afrikai fajt is leginkább szaporasága miatt tartják azok, akik kígyóiknak szeretnének finom ebéddel kedveskedni. Drágább és szaporább, mint a fehér egér, valamivel nagyobbra nő, tehát sokszor megéri őt választani, főleg ha saját magunk szeretnénk előállítani frissen a kígyóeledelt.
Néhány alapadat róluk:
Angol elnevezés: multimammate mouse, african soft-furred rat, common african rat
Német elnevezés: Vielzitzenmäuse
Felnőtt állat súlya: 60-70g
Testhossz: 15 cm + 11 cm farok
Nőstények emlőinek száma: 9 pár - ha jól számoltam, valahol azonban 8-12 párról írnak
Természetes élőhely: (főként Dél-, Közép- és Kelet-) Afrika
Sokan mondják/írják, hogy attól függ harap-e sokcsecsű egerünk, hogy milyen kolóniából származik. Ugyanis vannak harapósabb csapatok, s vannak egész jól szelídíthetőek. Én leginkább a félős fajtával találkoztam, idáig csak egyszer-kétszer harapott meg valamelyikük, de azóta már jobban odafigyelek, hogy mit tűrnek, mit nem. A hirtelen mozdulatokra, nagy hangokra viszont szoborrá merevednek, félnek, de amelyik már több hónapja kénytelen tűrni a társaságomat, érdeklődve jön a kezemhez. Megfogni viszont nem igazán engedik magukat. Ha egyszer már kint vannak, nem jellemző rájuk az őrült menekülési hajlam, hacsak nincs arra okuk. Az interneten egyébként több videót is lehet látni arról, hogy agility-s trükkökre megtanították a kedvencként tartott egereket, akárcsak a kutyákat, patkányokat, szóval türelem árán semmi sem lehetetlen.
Kifejezetten társas állatok, nagyon imádnak kupacban aludni vagy egyszerre akár ketten-hárman is hajtani a mókuskereket. Ugyanakkor a hímek néha összeveszhetnek a területen/nőstényeken vagy valami egyéb nagyon fontos dolgon, amin az egerek össze tudnak veszni. Így egy amerikai szaporító az 1:2-es ivararányt javasolja a nőstények javára, feltéve ha sok-sok utód létrehozása a cél.
Többféle színváltozatuk létezik, amelyről magyar adatokat nem igazán találtam. Így igyekszem egy angol és két német honlap segítségével, illetve saját ismereteimmel pótolni ezt a hiányosságot.
Vadas (agouti, wildfarben) - a faj természetes színváltozata
Génkód: A- B- R- P- ww
Szőrszín: a hát és oldal sötétbarna, hasa világos-szürkésfehér
Szemszín: fekete
Fülszín: sötét pigmentált
Borostyán (amber, argente)
Génkód: A- B- R- pp ww
Szőrszín: sárgás-világosbarna
Szemszín: vörös
Fülszín: világos / nem pigmentált
Fahéj (cinnamon, cimt)
Génkód: A- bb R- P- ww
Szőrszín: a vadasnál világosabb barna, kicsit narancsos, a has majdnem fehér. A szín hordozóit (Bb) világosabb fülek, szőrszín jellemezheti
Szemszín: fekete
Fülszín: világosan pigmentált, rózsaszín
Rubin szemű (ruby eyed)
Génkód: A- B- rr P- ww
Szőrszín: világosbarna, a fahéjhoz hasonlít, csak kissé szürkésebb
Szemszín: világospirostól - sötétpirosig
Fülszín: világos rózsaszín
Piros szemű fehér (PEW: pink eyed white)
Génkód: pp WW
Szőrszín: fehér
Szemszín: piros
Fülszín: nem pigmentált
Ha minden igaz, borostyán és platina párosításból jöhet össze. (Ez hamarosan kiderülhet nálam.)
Emellett megtalálhatók a tarka állatok is. Ez nem külön színváltozat, hanem inkább mintázat. Ebből is van többféle: a fejfoltos, a tarka és a platina, illetve a high white.
A fejfoltos olyan, mint a hóka lovak, a tarkák leginkább a nyakától a teste közepéig tartó sávban színesek, illetve a fenekén, fején van néhány pötty, folt. A platina (A- B- R- P- WW) egy kicsit izgalmasabb, ugyanis az "annyira tarka", hogy már teljesen fehér. A szemei feketék, a fülei sötétek. A high white (A- bb R- P- WW) kicsit másabb, ami a génkódjából is látható. Neki is feketék a szemei, a fülek viszont rózsaszínek.
Némi segítséget még igyekszem adni, hogy a génkódban szereplő betűk, ne csak betűk legyenek. Az "A" gén az aguti (vadas) színt jelöli, ha ezeket nagy betűvel írjuk, megjelenik a fehéres színű has. Ami ennél a fajnál úgy látszik, nem létezik az az "aa" allélpáros, amitől az állat például fekete lenne. A következő két génkódban szereplő betűben bizonytalan vagyok. A "B" feltehetőleg a barna szín intenzitásával van összefüggésben. Az "R" is valami hasonló, azonban inkább a sárga szín jelenlétét tükrözi. Ahogyan fentebb látható: a rubin szemű színváltozat génkódjában "rr" található, ami miatt az állat szürkés. A többinél, ahol "R" szerepel, ott megtalálható a sárga is. A "P" gén minden bizonnyal a szemszínért felelős, nagy betűvel fekete szemű, kis betűvel (pp) piros szemű állatot kapunk. Kivétel ez alól úgy látszik, hogy van, mégpedig a rubin szemű, ami nem véletlenül kapta ezt a nevet: bár a német leírásban az látszik, hogy világos, illetve sötét piros is lehet. Viszont nem pink elnevezésű, amivel minden bizonnyal a borostyán vagy a piros szemű fehér egyedek szemét illetik. A P-t követi a "WW", ami a tarkaságot jelöli. Ha a génkódban kisbetűvel jelölt "ww" áll, akkor az állat egyszínű (self, solid), "Ww" a fejfoltos, a "WW" pedig a tarka. A németek ide sorolják még a fent említett fehéreket, így a PEW-et, a platinát és a high white-ot is. Hogy a színöröklődés menete még világosabb legyen: a nagy betűvel jelölt allél domináns, a kisbetűs pedig recesszív tulajdonságot takar.
Jelenleg az általam gondozott tenyészetben öt egyed található meg:
- vadas-tarka hím (A- Bb R- P- WW)
- borostány-tarka hím (A- B- R- pp WW)
- vadas-tarka nőstény(A- Bb R- P- WW)
- vadas-tarka nőstény (A- B- R- P- WW)
- platina nőstény (A- B- R- P- WW)
Az első alom a Bb-s vadas-tarka párostól született március 7-én. Az alomban 9 kölyök van, sok helyen említették, hogy náluk gyakran előfordulhat a kannibalizmus, tehát zavarásra vagy egyéb nem látható dolog miatt a nőstény felfalja kölykeit. Szerencsére ilyen nálunk nem volt, a kölykök egészségesek, szépen növekednek. Nagyon érdekes megfigyelés számomra, hogy a kölyköket nemcsak anyjuk gondozza: a képen látható fiatal vadas-tarka nőstény is gyakran vigyáz rájuk, illetve az a hím is, amely nem rokona a kicsiknek. Nőstényem a vemhesség utolsó napjaiban elérte a 92 grammos súlyt.
A lenti képen látható, hogy a kölykök között nemcsak vadas-tarkák vannak, hanem fahéj-tarka is akad, pontosabban kilencből kettő.
Fülöp Zita
Felhasznált források: ratfrett.jimdo.com, felis-silvestris.com, metalmonkeyexotics.com
