A mai napon ismét kimentem egy kicsit fotózgatni a Bársony István Fotóklub egyik itatós madárleséhez. Ezúttal Niki is velem jött, aki hozzám hasonlóan imádja a természetet és a madarakat. Az volt a terv, hogy 7-kor felkelünk, egymásra telefonálunk, aztán valamikor elindulunk, hogy lehetőleg 9 előtt odaérjünk a helyszínre. Ehelyett sikerült valahogy elcsúszni a kommunikációs csatornák zavarának köszönhetően. De 9-kor már bent ültünk a lesben és vártuk az állatokat. Azért is terveztük, hogy korán kiérjünk, mert sok esetben 8:59-ig aktívak a madarak, aztán pontosan 9-kor ránéznek a karórájukra és elröppennek valahová a fák égbe nyúló ágaira és onnan dalolnak tovább. Mi meg leskelődünk, hallgatózunk, de csak néha figyelhetjük meg, hogy az egyik ágról a másikra röppen valamelyik énekes. Ilyenkor a fotózásnak lőttek, s legközelebb valamikor a délutáni órákban lehet őket újra az itatón látni. Addig pedig lehet élvezni, hogy kint vagyunk a természetben. Vagy hazajönni és másnap időben felkelni.
Nem volt túl nagy a forgalom, viszont csodálatos fülemüleénekre érkeztünk, ami végigkísérte az egész délelőttöt. De ha korábban érkezünk, biztosan több lehetőség lett volna képet készíteni, valószínűleg több fajról is. Nem segítette a helyzetünket az a kutya sem, amelyik hirtelen megjelent leshelyünk ajtajánál. Egy-két simogatás után úgy döntöttünk, hogy behívjuk a lesbe, hátha onnan nem zavarja el a lényeket. Persze nem bírt sokáig nyugton maradni, kiment magától. Körülnézett az itató mellett, úgyhogy ha addig mást nem, őt le tudtam fotózni a reflexiós üveg mögül, ahogy végzi a dolgát. Szerencsénkre hamar továbbállt, így sokkal esélyesebben reménykedhettünk, hogy valami leszáll elénk.
Jött is a szajkó kétszer, két pillanatra. Aztán a széncinke is elvitt néhány szem magot, a balkáni gerle majdnem ivott is, de így is ő töltötte a legtöbb időt a fényképezőgépem előtt. A fülemüle csak egy pillanatra jelent meg az itatónál, aztán pár méterre onnan rászállt egy bokorra, hogy legalább egy-két dokumentáció jellegű fotót el tudjak készíteni róla. Végül 11 óra előtt újra bringára pattantunk, már nem volt túl sok értelme maradni. Talán holnap megpróbáljuk újra, hátha sikerül felkelni korábban, hátha jön több madár is, hátha a kutya nem, hátha holnap is jók lesznek a fények. Hátha.
a madárijesztő eb
...ennyi sikerült a szajkóról...
balkáni gerle
