A Fióka és Madármentés meghívást kapott a Ligetvédők május 29-i gyereknapi rendezvényére. Erre készülve ötletelgettünk, milyen madarakat tudnánk megmutatni az érdeklődőknek, illetve milyen programokkal készülhetnénk mi magunk. Mivel nálam a rozsdafarkú fiókacsapat egyike már eléggé fejlett és már látszott rajta a függetlenedési vágy, felvetettem az ötletet, hogy közösen a gyerekekkel el lehetne engedni a rendezvényen. Ez a madár már lassan egy hete a kerti kalitkában lakik, kézből etetni nem kell, a tálkában lévő, illetve a ketrectálca aljában szétszórt eleséget önállóan fogyasztja el.
Szombat délután megnéztem, minden rendben van-e vele, a kondíciója is megfelelő-e az elengedéshez. Áttapogattam, s megnyugodva láttam rajta, hogy a mellizmai is szépen domborodnak, a vasárnapi nap tökéletes alkalom lesz arra, hogy most már véglegesen kirepüljön a "fészekből".
Vasárnap reggel az esemény napján, mielőtt elraktam volna a madárhordozóba, még néhány képet terveztem készíteni róla. A madár azonban gyanúsan a ketrec aljában volt, nem akart felreppenni az ülőrúdra. A ketrec mellett megakadt a szemem néhány szárnytollon, úgyhogy kinyitottam a ketrecet és kézbe vettem a madarat. A képen is jól látszó borzalommal találkoztam: a kis rozsdi egyik szárnyán hiányzanak az evezőtollak. Találtam még egy kis pehelytollcsomót, illetve a többi hiányzó evezőt is. A kép hamar összeállt.
Valamelyik szomszéd valamelyik prémiumtápon nevelt, kicsit sem éhes macskája már szombaton se titkolta érdeklődését a rozsdafarkú gyerekek iránt, de akárhányszor kimentem a gyanús szárnycsapkodásra, mindig a kalitkától 1-2 méterre figyelt engem nagy szemeivel, onnan hessegettem el. De hajnalban valahogy mégis sikerült neki addig zargatni a madarakat, hogy néhány létfontosságú tollától megfossza egyiküket. Pont az elengedhetőt. Hiába a szűk rácstávolságú kalitka.
Látszólag nagyobb baja nem történt, de ez még a következő néhány napban dől el biztosan.
UPDATE: A madár hétfő reggelre elpusztult.
Amióta madarakkal foglalkozom, egyre több gaztett gyűlik a cilik számláján. Egész évben zaklatják a japán törpetyúkjaimat, fiókanevelési időszakban pedig a "macskánk fogta, de nem bántotta" típusú bejelentésekből származó kismadarak általában egy-két napon belül elpusztulnak. Vagy a fertőzés miatt, amit a macskák nyálától kapnak (ezt még valamennyire lehet kezelni), vagy pedig a kívülről nem (mindig) látható belső sérülések következtében. Az idei szezont pedig már azzal indították a környék cirmosai, hogy betörtek (lenyomták a kilincset) a zárt terasz alatti pincénkbe, ahol a téli fürjszállás van, leborították a fürjketrecet. Két fürjemből egyik sértetlenül bújt meg saját ketrecében, a másikból viszont csak véres húsos-tollcafatokat találtam elszórva a pincében.
Egyre jobban tetszik az az ötlet, miszerint a macskákat vagy lakásba bezárva, vagy zárt kifutóban kellene tartani. Az ivartalanítás, mint "macskavisszaszorító akció" már nagyon kevés.
A kalitkára pedig további macskaálló átalakítások várnak, habár nem most először van benne madár.
